A rovarok is lehetnek jó anyák
A rovarok is lehetnek jó anyák, ez a szülői tevékenység a túlélésük egyik hatékony módja.
A rovarok is lehetnek jó anyák
A rovarok is lehetnek jó anyák, ez a szülői tevékenység a túlélésük egyik hatékony módja. Vagy érzelmesebbek, mint gondolnánk? A teljesség igénye nélkül néhány jól ismert rovar szuperanya közé tartoznak az alábbi fajok:
A közönséges fülbemászó
A tévhittel ellentétben a fülbemászó nem költözik más állatok vagy az ember hallójáratába és ami még meglepőbb, nagyon jó anya. A közönséges fülbemászó (Forficula auricularia) közismert és elterjedt európai rovarfaj, amely röpképes de csak ritkán repül, utódgondozása fejlett.
Az őszi párzás után az imágók csoportosan áttelelnek, majd tavasszal a nőstény költőüreget ás, ahová egy csomóban lerakja 20-50 ovális, vajszínű petéjét. Az anya rendszeresen forgatja és nyalogatja a petéket, hogy ki ne száradjanak, vagy nehogy elgombásodjanak. Az 5-6 hét múlva kikelő lárvákat is őrzi a támadók ellen.
Kifejléssel fejlődnek, azaz a lárvák hasonlítanak a kifejlett egyedekhez, de a szárnyaik és ivarszerveik hiányoznak. Az imágó állapot mintegy 4 vedlés után következik be, de a fiatal fülbemászók már az első vedlés után önellátóak – bár a családok rendszerint az első telelésig együtt maradnak.
Honnan tudjuk, hogy jó anyák?
Egy fülbemászó anya őrzi a fészkét. Odaadóan védi kicsinyeit, hónapokig vigyáz rájuk táplálék nélkül, és veszély esetén az egész fészket elszállítja. A legutóbbi kutatások azt mutatják, hogy a fülbemászó anyák még a veszélyes kórokozók jelenlétét is érzékelik a környezetben, és ennek megfelelően növelik szülői gondoskodásuk szintjét.
Korábban úgy vélték, hogy a fülbemászó anya a fészek körüli stressz miatt egyszerűen csak mozgatja a kicsinyeit. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint azonban világossá vált, hogy ez nem így van.
Amikor rövid időre el kellett hagyniuk a fészküket például egy ragadozó elkergetése miatt, a fülbemászó anyák gyorsabban tértek vissza a kórokozókkal teli környezetbe, mint a kórokozómentes területekre. Azáltal, hogy a fülbemászó anya visszasiet a kicsinyeihez, több időt tud eltölteni a tojások tisztításával. Így megvédi őket a lehetséges fertőzésektől. Az anya extra szorgalmának köszönhetően a kórokozók jelenlétében felnevelt fülbemászó lárvák ugyanolyan jól túlélik a nehéz körülményeket, mint a kórokozókkal nem érintkezők.
A temető bogár
Ők jelentik az aktív szülői tevékenység legkorábbi ismert példáját a Földön. Egy kisebb gerinces tetem maradványait ássák el, majd a kriptában párosodnak és tojásokat raknak. Az anya és az apa ezután együtt gondozzák a kicsinyeiket. A tetemmel táplálkoznak, és felöklendezik azt, hogy a kicsinyek megehessék.
Bár mindkét szülő segít az utódok felnevelésében, az anyáké a főszerep. Az Egyesült Királyságban dolgozó kutatók nemrégiben felfedezték, hogy a nőstény bogarak több harcot vívnak a betolakodókkal, és jobban meg tudják védeni a kicsinyeiket, mint a hímek.
A virágbogarak
Egy egyedülálló virágbogárfajnak az anyái mindent megtesznek azért, hogy jól ellátott fészket biztosítsanak a kicsinyeiknek. Az anyák kemény munkájának köszönhetően ezek a virágbogarak olyan környezetben is képesek boldogulni, ahol mások nem.
Az aphidius darázs
Ezeknek a darazsaknak az anyái a korábban gyümölcslegyek által létrehozott, elhagyott növényi gócokat használják fel, hogy elszállásolják kicsinyeiket, majd bénult levéltetvekkel látják el őket.
A kutatók megfigyelték a darázsanyáknak a fészkelési viselkedésé. Meglepetésükre azt tapasztalták, hogy ezek a rovaranyák utódaik fejlődésének késői szakaszában újra felkeresik fészkeiket, hogy további táplálékkal lássák el őket. Míg egyes darazsakról ismert, hogy visszatérnek a korai fejlődésben lévő utódaikhoz, hogy friss táplálékkal lássák el őket, eddig arról még nem tudtak, hogy későn fejlődő utódaikat újra táplálékkal látnák el.
Ez a felfedezés is csak azt mutatja, hogy a rovaranyák milyen nagyszerűek abban, hogy folyamatosan új módszereket fejlesztenek ki kicsinyeik jobb ellátására.
További kutatások
Bár a rovarok központi idegrendszere kevésbé kifinomult, mint az emlősöké, a tudomány régóta próbál rájönni többek között arra is, hogy vajon a rovarok éreznek-e fájdalmat, és ha igen, pontosan hogyan.
A tudósok úgy vélik, a rovarok valószínűleg hasonló módon érzik a fájdalmat, mint a gerincesek, hiszen egyértelműen hozzánk hasonló fájdalomreakciókat adnak. Az ezzel kapcsolatos kutatások pontos eredménye még várat magára, de addig is egy dolog biztos. A szülői gondoskodás az evolúció egyik nagy előrelépése, amely javítja az utódok túlélését, és a fülbemászók bizonyítottan előkelő helyen szerepelnek az anyai ranglistán.
Szeretnél még érdekes állatvédelemmel és állattartással kapcsolatos írásokat, posztokat olvasni?
Csatlakozz facebook csoportunkhoz!
Forrás: hu.wikipedia.org,entomologytoday.org, www.iflscience.com | Borítókép / illusztrációk:Pixabay, Wikipedia
